Elhunyt Ozogány Ernő, a Csallóköz „utolsó polihisztora”

Tragikus hirtelenséggel, 66 éves korában ma örökre búcsút vett tőlünk Ozogány Ernő író, tudomány- és technikatörténész, polihisztor.
Miután szüleit a második világháborút követő kitelepítések és lakosságcsere Csehszlovákia elhagyására kényszerítették, Ozogány Ernő Budapesten született, 1951. május 14-én. A család 1955-ben települt vissza Tejfalura, ahol az ifjú Ernő később megkezdte tanulmányait. A somorjai gimnáziumban érettségizett, majd 1975-ben Prágában szerzett hang- és képmérnöki oklevelet. A televíziózás iránti vonzalma a Szlovák Televízióba vezérelte, majd a pozsonyi Istropolis műszaki igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. Még egyetemista éveiben bekapcsolódott a prágai Ady Endre Diákkör munkájába, és publikált a Homokóra című irodalmi lapban is. Ezeket a próbálkozásait tekinthetjük első irodalmi szárnypróbálgatásainak.
Írt elbeszéléseket, cikkei jelentek meg a Hétben, a Vasárnapi Új Szóban és a Tábortűzben, fordított tankönyveket és rádiójátékokat. A tudományos ismeretterjesztés már az 1970-es években vesszőparipájává vált, ám könyvei ebben a témában csak a rendszerváltást követően jelenhettek meg. Szerzőtársaival és önállóan kéttucatnál több könyvet írt és jelentetett meg, köztük olyan hiánypótló kiadványokat, mint A magyar tudomány évszázadai I. és II. kötete, a Gondolatokból épült katedrális, vagy a Magyar atomocska. Végh László, a somorjai Bibliotheca Hungarica igazgatója nevezte el a Csallóköz „utolsó polihisztorának“, tekintve, hogy érdeklődési köre és műveltsége rendkívül szerteágazó volt. Utolsó, nagyobb lélegzetvételű, az elmúlt hetekben megjelent munkájában a tejfalusi közösség múltjának állít méltó emléket.
Városunk vezetése részvétét nyilvánítja a gyászoló családnak.
Ozogány Ernő temetésének helyszínéről és időpontjáról városunk hivatalos honlapján később közlünk részleteket.

Fotó: Facebook