VASS LAJOSRA EMLÉKEZÜNK

Somorja és Vidéke Kulturális Társulás rendezvényén Vass Dániel svájci-magyar fotóművész zenészportrékat bemutató kiállításának megnyitóján 2012. április 26-án 18. 00 órai kezdettel a helyi zeneiskola koncerttermében VASS LAJOSRA EMLÉKEZÜNK születésének 85. évfordulóján

2012-04-26-tól

Helyszín: Somorja, Németh-Šamorínsky István Művészeti Alapiskola

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa 1964-ben alakult CsehszlovákiaiMagyar Tanítók Központi Énekkara néven. 1996-tól a CSEMADOK-központtól elszakadva civil szervezetként, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában önállóan bejegyzett polgári társulásként működik. Nincs székháza, sem irodája, a bejegyeztetéshez elengedhetetlen székhelye a SzMPSz komáromi székhelyével azonos. Működési költségeit kizárólag pályázatok útján és az adó-2%-ok begyűjtésével termti elő.

A kórus tagságát zömében szlovákiai magyar pedagógusok, karnagyok alkotják. A különleges összetétel miatt az énekkar havonta egy alkalommal próbál: péntek délutántól vasárnap délig. Amellett, hogy rendszeresen hangversenyt ad Szlovákia magyarlakta településein – ápolva a magyar zenei örökséget – küldetésként felvállalta a karnagyképzést – a magyar iskolák diákkórusainak és az amatőr felnőtt kórusoknak szakmai érdekeit szolgálva.
 Szinte a kezdetektől fogva élvonalbeli magyarországi vendégkarnagyok vezénylésével működött a kórus: 1992-ben Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerzőt és karnagyot Tamási László Liszt-díjas karnagy követte a vezénylésben,  1996-tól tíz éven át Sapszon Ferenc Liszt-díjas, Bartók-Pásztory-díjas kiváló művész volt az állandó vendégkarnagy, majd őt követte a kórus jelenlegi budapesti vendégkarnagya, a Lantos-díjas, Artisjus-díjas
Dr. Tóth Árpád.
 A kórus művészeti vezetője és vezetőkarnagya Józsa Mónika a Nyitrai Konstantin Egyetem zenetanára.
2012-ben két évforduló kapcsán emlékezik az egész Kárpát-medence Vass Lajosra, a „Röpülj Páva” kiművelőjére, a felvidéki tanítókórus örökös karnagyára, tanítómesterére, névadójára: 2012-ben lenne Vass Lajos 85 éves, aki a kórus megalakításától kezdve haláláig,   pontosan  1992 novemberéig  (azóta 20 év telt el) havonta egyszer átjárt az akkori Csehszlovákiába (akkor még nem emlegettek bennünket   „határon túli magyarokként”) hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiségű pedagógusokat tanítsa, nevelje, énekre, karvezetésre, magyarságuk megtartására, zenei anyanyelvünk átörökítésére.

Lakiteleken, az ottani nemzeti szoborparkban két éve áll Vass Lajos mellszobra (Búza Barna alkotása) Kodály és Simándy szobra között, a 2 m magas alapzaton márványkőbe vésték, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát vendégkarnagyként egészen haláláig vezette, a kórus megalakulásától kezdve.

A zenei anyanyelv, akárcsak maga a nyelv – megtartó erő. Ezért fontos, hogy a pedagóguskórus, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa, amelyben kezdetektől fogva mind a mai napig amatőr karnagyok „nevelődtek, nevelődnek” egyre gyarapodjon, fiatal tagokkal bővüljön, akik  továbbviszik a tudást és a lelkesedést, az elhivatottságot a kóruséneklés iránt, a saját iskolájukba, a saját lakóhelyükre. Erőt és energiát nem kímélve azon kell együtt munkálkodnunk, hogy a pedagóguskórus, amelynek nemes célokkal vezérelt nagylélegzetű alapítása óta nemcsak a szép hangzásban, a szép éneklésben és a kórusmuzsika átörökítésében, hanem a karnagyképzésben is nagyszerű hagyománya van, továbbra is teljesíteni tudja küldetését!